Atyuska - Forgách Andrásnak

VISSZHANG - LIII. évfolyam 41. szám, 2009. október 9.

Kedves András!

Engedd meg, hogy néhány szóban reagáljak A kapitány lánya fordításáról írott egyik megjegyzésedre. (Tücsök, ÉS, 2009/40., okt. 2. - a szerk.) Nagyon nem tetszik neked, hogy a megszokott bátyuskát „leváltottam" atyuskára. (A fiú hívja így az apját a szövegben, de a feleség is a férjét, többek közt.) Azt írod, nálunk ez a szó a „cár atyuska" számára van fenntartva, és cár nélkül nem jó, nem szép. Én nem tudok ilyen „kizárólagosságról", nehéz is lenne paragrafust találni rá. Helyette írhattam volna, mint írod, „öregapámat, öregemet, papuskát, ami tetszik". Nos, nekem az atyuska tetszett, azt éreztem adekvátnak. Természetesen azzal semmi bajom, ha neked nem ez tetszik (hanem az öregapám, öregem, papuskám, bármi). Ízlés dolga, atyuska. Megfellebbezhetetlen igazságnak csak te állítod be, s ex cathedra még a szerkesztőt is megdorgálod, amiért más szövegekben is helyt ad az általad kifogásolt szónak. Erről WS sorai jutnak eszembe: KARESZ HÜJE / GYÖNGYI HÜJE / csak én vagyok okos...

Egyébként köszönet valóban figyelmes és - az atyuskát leszámítva - méltató szavaidért.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 51–52. szám, 2020. december 17.
LXIV. évfolyam, 25. szám, 2020. június 19.
LXIV. évfolyam, 25. szám, 2020. június 19.
Élet és Irodalom 2024