NYELVI JÁTÉK A RENDŐRSÉGGEL

PÁRATLAN OLDAL - LIII. évfolyam 37. szám, 2009. szeptember 11.
 

2009. szeptember 3-án a városligeti Napozóréten megemlékeztek Walter Rudolf Hess Nobel-díjas svájci fiziológus 1973. augusztus 12-én bekövetkezett haláláról. Tették ezt azután, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság nem engedélyezte azt a rendezvényt, amellyel az 1987. augusztus 17-én elhunyt náci politikusra, Rudolf Hessre kívántak megemlékezni.

Mikor pedig jelezték azt, hogy a Nobel-díjas tudósról kívánnak megemlékezni, a rendőrség a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény értelmében ezt tudomásul vette, s a rendezvényt megfelelő erőkkel biztosította.

Mint az ötletgazda, Tomcat blogján olvashatjuk: mindössze harmincan jöttek el a megemlékezésre, valamint ugyanannyi rendőr és újságíró. A szervezők meg vannak elégedve: rendezvényüket „a szólásszabadság miatti tüntetés"-nek szánták. Úgy gondolják, „az államnak, az úgynevezett demokráciának nincs erkölcsi jogalapja álszent módon betiltani húsz-harminc fős rendezvényeket az »ordas eszmék elleni harc« jegyében."

Ezt természetesen nem bizonyították, azt azonban igen, hogy a joggal nagyon is könnyen vissza lehet élni némi - nyelvi - leleményességgel. Jelen esetben a tulajdonnevek jelentésének egy sajátosságával, az úgynevezett rigiditással. Ez azt jelenti, hogy „...d nyelvi jel x tárgyra nézve akkor rigid, ha rá referál minden olyan lehetséges világban, amelyben létezik, és egyik lehetséges világban sem referál x-en kívül semmire." (Kripke) Ez köznyelvre fordítva azt jelenti, hogy a tulajdonnév szükségszerűen csak egy tárgyra (személyre, intézményre stb.) utal, szemben a köznevekkel, amelyek mindig valamilyen szempontból hasonló tárgyak csoportjára vonatkoznak.

Ennek nem mond ellent a homonímia jelensége, az, hogy egy gyakori családnév és közkedvelt keresztnév kapcsolatát ezrek, sőt tízezrek használják aláírásként. De a számos Szabó János nevű személy között semmiféle szemantikai kapcsolat nem áll fenn, szemben a hasonló jelentésű asztalokkal, kanalakkal vagy tölgyfákkal.

A rendőrség nem engedélyezte a náci hősre való megemlékezést, de a jog betűjének megfelelően nem emelhetett kifogást egy érdemdús névrokon megünneplése ellen. Akkor sem, ha tudván tudta, hogy csúfot űznek belőle. Akik ezt teszik, nem veszik figyelembe, hogy éppen az úgynevezett demokrácia teszi lehetővé számukra, hogy ne csak éljenek, hanem vissza is élhessenek a joggal.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 11. szám, 2024. március 14.
Élet és Irodalom 2024