Bibó versus Chandler

VISSZHANG - LIII. évfolyam 15. szám, 2009. április 10.

Szép cikkben, Bibóra hivatkozva mutatja meg Szilágyi Ákos, hogy az érett demokráciákban politikai és erkölcsi megfélemlíthetetlenség jellemzi a politikust, az igazi demokratát (A Nagy Félelelm, ÉS, 2009/14., ápr. 3.).

Kevésbé pallérozott elmeként nekem a félelem és a demokrácia kapcsolatáról bizonyos Raymond Chandler amerikai detektívregény-író gondolatai jutnak az eszembe, A kicsi nővér című könyvből. Ormafay Quest, a nővér Los Angelesben keresi Orrint, a bátyját. A húsz dollárért felfogadott magándetektív, Philip Marlowe szerint Orrin fél valamitől, és elbújt. Ormafay szerint a bátyját képtelenség megijeszteni. Erre mondja Marlowe:

„Rendben van. Tehát nem ijesztették meg. Mondjuk, hogy éppen csak levágták az egyik lábát, és azzal verték a fejét. Na, mit csinálna akkor, ha így lenne? Írna valamelyik újság panaszrovatának?"

Persze, Chandler a múlt század közepén, az Egyesült Államokban írta a regényeit, ahol a politikusok, a pénzemberek, a sajtómunkások és a gengszterek sötét összefonódása irányította a közéletet. Ott okkal félt a politikai és erkölcsi zsarolástól a színésznő, a producer, az újságíró, a rendőr, az ügyész és a politikus.

A mi kis tocsikos, zuschlagos, hunvaldos, Aranykéz utcás köztársaságunk magabiztosan úszik az alig meglékelt Ezüsthajóban az olajszőkített folyamon a Happy End és az árpádsávos Pannon-tenger felé. Politikusaink pedig tényleg igazi demokraták lehetnek, mert nem félnek semmitől, de remélem, hogy legalább egy kicsit szégyellik magukat.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 8. szám, 2024. február 23.
LXVII. évfolyam, 45. szám, 2023. november 10.
LXVII. évfolyam, 37. szám, 2023. szeptember 15.
Élet és Irodalom 2024