A legkúlabb dilettáns

Hivatalos nyelvszennyezés címmel félrevezető, a nyelv dolgaiban tájékozatlanul vagdalkozó glosszát közöltek nemrég (ÉS, 2009/1., jan. 2.). A szerző azt állítja, hogy komment szó nincs a magyarban. Téved: ezt a szót ezrek használják, jelentése „internetes hozzászólás". Ő nyilván nem szereti ezt a szót, ez szíve joga, de nem érti, hogy azt nem ő dönti el (sem bárki más), hogy mely szavak léteznek a magyarban, hanem a nyelvközösség. „Mi szükség van rá? Ki találta ezt ki?", kérdezi felháborodva. Nem érti, hogy az egyes szavakra a legritkább esetben van szükség, létüket a nyelvközösség változásigénye, szépérzéke, olykor a játékosság, gyakran a véletlen szabályozza. Mi szükség van például a fabatka szóra? Semmi, hiszen Fabatkát sem ér helyett úgy is mondhatjuk: Semmit sem ér. Akkor háborogjunk a szükségtelen fabatka szón?
Azt is fájlalja a glosszaíró, hogy egy MTI-anyagban ez állt egy filmszínészről: „Hatvanéves a legkúlabb bérgyilkos". A cikkíró ezt „ostoba nyelvszennyezés"-nek nevezi (lévén a kúl az angol cool átvétele), majd így zárja: „Szégyellje magát ez a magát nagyon menőnek képzelő, vagyis nagyon kúl újságíró." Egyáltalán ne szégyellje magát az újságíró, nagyon jópofa a legkúlabb bérgyilkos, mutatja nyelvünk rugalmasságát, árnyalt alkalmazkodó képességét. Inkább a cikkíró szégyellje magát, amiért ostoba hiedelmei, előítéletei alapján becsmérli mások nyelvhasználatát, és felfuvalkodott stílusban osztja az igazságot.

Vélemény- és sajtószabadság van, de azért a t. Szerkesztőségnek egy bizonyos nívó alatt nem kellene laikus eszmefuttatásokat leközölnie. Senki se higgye el a cikkírónak, hogy a másnyelvi szavak beemelése a magyarba „nyelvszennyezés" volna. Ha ő így gondolja, kezdje a tisztogatást Kosztolányin, és szavalja a Szeptemberi áhítatot ezentúl így: „S mert nem lehet már jobban sírnia, / száján kacag a tudathasadás."