Nem megérdemelt dicséret

VISSZHANG - LII. évfolyam 14. szám, 2008. április 4.

Az ÉS 12. számában közölt írásában Dessewffy Tibor és Sebők Miklós (Kifulladásig avagy az értelmiség árulása) Bauer Tamás és mások mellett engem említ meg mint azon józan hangú írások szerzőinek egyikét, akik a népszavazásra bocsátott kérdésekkel kapcsolatban a "nem" mellett álltak ki. Cikkeim a reformok sok gazdaságpolitikai, külgazdasági stb. aspektusával foglalkoztak, de az egészségüggyel és az oktatással kifejezetten nem. Ezért a kiemelést vagy dicséretet a megjelent formában nem tartom megalapozottnak. Egyébként egyetértek Várhegyi Évával (Milyen felelősség?, ÉS, 2008/13.) abban, hogy sokan tették le voksukat makrogazdasági és gazdaságpolitikai megközelítésből a reformok mellett, és bírálták azok szakmai szempontból kétes elemeit (én is ezt tettem), ezért nem indokolt néhány nevet kiemelni úgy, ahogyan a szerzők tették. Egyébként az egészségügyi reform több megvalósult és tervezett elemével (nem a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésével) szemben nekem is vannak erős fenntartásaim.

Dessewffy és Sebők írása más helyen rosszallóan említi, hogy a kurrens sajtót a közgazdászok olyan gyakorlati jelentőség nélküli cikkekkel töltötték fel, mint például a forint lebegtetési sávjának eltörlése. Az ÉS 11. számában megjelent írásom (Ingadozási sáv nélkül) éppen ezzel a témával foglalkozott. Ennek alapján a Dessewffy-Sebők-cikk logikájából nem elismerés, hanem bírálat vagy akár megrovás következne.

Losoncz Miklós

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 36. szám, 2017. szeptember 8.
LXI. évfolyam, 27. szám, 2017. július 7.
LXI. évfolyam, 21. szám, 2017. május 26.
Élet és Irodalom 2017