Egyetértünk
VISSZHANG - L. évfolyam 41. szám, 2006. október 13.Egyetértek Bóc Imrével. A nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszer fenntarthatóságának alapfeltétele a tőkefeltöltés. (Az én forintom, ÉS, 2006/40.) Hozzátenném: a továbbiakban pedig a tartalékok fenntartásáról, folyamatos képzéséről gondoskodó - magyarán nyereségérdekelt - gazdálkodás. Ami viszont a racionalitást és értéktartást kikényszerítő környezetet illeti: magam - a "létező szocializmus" megszenvedett tapasztalatai alapján - jobban bízom a fogyasztók és tulajdonosok által gyakorolt közvetlen ellenőrzés, a szereplők közötti verseny és alkumechanizmusok erejében, mintsem a kissé eufemisztikus "társadalmi" (magyarul politikai) ellenőrzés hatékonyságában.
Arról, hogy melyik történelmi tényező milyen mértékben járult hozzá a tartalékok feléléséhez, vitatkozhatunk, napestig. Az államosított - azaz tőkeráfordítás nélkül megszerzett - bérházak vagy kórházak szolgáltatásaiért, az új tulajdonos ideig-óráig könnyen kérhetett a fenntartási, működési költségeket sem fedező lakbéreket, díjakat. Ki élte így fel a tartalékokat: az államosító állam, a "szociális" díjszabást élvező fogyasztó vagy az ésszerű gazdálkodás kényszerét és feltételeit egyaránt nélkülöző IKV-, kórházvezetés? Ezek hamis kérdések, hamis viták. Nem a rendszerben voltak hibák - a rendszer volt a hiba. Az örökölt, az állami újraelosztás gyorsuló motorjaiként működő egészségügyi, egészségbiztosítási, nyugdíj-, kultúra-finanszírozási és lakástámogatási rendszereket tekintve - jelen időben.
Ég a (kór)ház. Töprenkedhetünk, vagy utcai demonstrációkon követelhetjük a választ, ki gyújtotta fel? Előbb talán el kellene oltani.
Iványi György
