A minőség mérhető

Nem vagyok elfogulatlan. Közel két évtizede a Fesztiválzenekar kuratóriumának tagjaként közelről figyelhettem, hogyan vált egy, a hivatalos zenei establishmenten kívül alakult alkalmi együttes a világ vezető nagyzenekarai egyikévé. Részese voltam a fájdalmas döntésnek, amely lezárta két nagyszerű zenész vitáját, és - a művészi képességei mellett kiemelkedő vezetői kvalitásokat is felmutató - Fischer Iván kezébe tette a zenekar jövőjét. Folytattam sok hónapos, kétfrontos harcot a takarékos fővárossal az egyik, és a működés pénzügyi és művészi-szakmai feltételei tekintetében egyformán igényes főzeneigazgatóval a másik oldalon. És - van fülem. Nagyszerű produkciókat hallok a világ sok zenekarától, gyakran számomra ismeretlenektől is. A BFZ által nyújtott megbízható, állandó minőséget, ugyanakkor felfedező, az ismert művek új dimenzióit feltáró, örömteli zenélést csak nagyon kevesektől, a legjobbaktól. Profán futball-hasonlattal élve: ez bizony a nemzetközi első liga, nem a nemzeti bajnokság.

A BFZ számomra a kitörés szimbóluma a Gleichgestaltungból, az egyformára préselés hagyományosan kelet-európai, minőségromboló kényszeréből. Minta, abban az országban, amelynek jövője, jóléte semmi mástól, csak polgárai munkájának, alkotásainak minőségétől függ.

Egy nagyzenekar, legyen bármilyen sikeres, nem tartható fenn a jegybevételekből és a lemezfelvételek díjaiból. A közösség támogatása, meghatározó. A zenészek sem mannán élnek, és szabadon választhatnak munkaadót, zenekart, képességeik szerint, szakmájukból adódóan bármiféle nyelvi korlát, kötöttség nélkül. A Fesztiválzenekart közvetlen versenytársai költségvetésének töredékéből kell a világ élvonalában tartani. A hazai támogatási lehetőségek korlátosak, és a szűk források elosztási arányai sem fejezik ki a zenekar kiemelkedő teljesítményét. Jól értem Fischer Iván aggodalmát: újabb verseny-beavatkozásként éli meg, ha a magyarországi zenekarok egyike, a támogatások elosztásának amúgy sem teljesítményarányos rendszerében, további nagy összegű promóciós támogatást kap. A lemezfelvétel ugyanis nemcsak egy művészi produkció rögzítésének lehetősége, hanem egyben a zenekarok sikeres piaci működését támogató, a lemezipar válsága közepette különösen fontos promóciós eszköz is.

Hadd ismételjek meg egy szerény javaslatot, amely mindeddig nem nyerte el egyetlen kultúrával foglalkozó politikus, a támogatásokat elosztó bizottságok egyetlen nagy tekintélyű tagja tetszését sem. A világ véletlenül kiválasztott, ötven-hatvan komolyzenei rádióadójának zenei szerkesztői, így együtt, nem tévednek. Az air time, az egyes előadóknak, zenekaroknak adott műsoridő mérhető. Legyen a világ mért figyelme, elismerése a közösségi támogatások elosztásának legalább egyik tényezője. A lobbi-, tábor- és kenyérharcokhoz, szubjektív értékítéletek érvényesítéséhez marad tér így is elég.

Iványi György