Szűkös javak
VISSZHANG - XLIX. évfolyam 13. szám, 2005. április 1.
Nagy gondban voltak a médiatörvény előkészítői, amikor - az alig visszanyert szabadság harmadik-negyedik évében - az alkotmányosság látszatának megőrzésével kellett korlátozniuk a sajtó- és mindjárt a vállalkozás szabadságát is. A televíziózás neves személyiségei dinnyeföldjeikért (az akkor aprócskának tűnő "reklámtortából" programjaikra jutó vagy nem jutó szeletekért), a frekvenciapályázatokat előkészítő kormányzati műhelyek a privatizációs bevételekért aggódtak. A médiajelenlét fontosságát fel- (és túl)értékelő politikai elit pedig - a médiaháború zajfüggönye mögött - falanxba tömörült sajtóbefolyása megerősítéséért. E sorok írója, akkortájt a média területére tévedt laikusként - egy, a politikai kompromisszumok előtt létrejött, majd azokon kívül, meglepően sokáig életben maradt kereskedelmi tévé elnökeként - élvezte (no nem végig, a hamis érvek tömege elviselhetetlen volt) a törvényt előkészítő szakértői-társadalmi vitákat. Néhány bátortalan hozzászólás után - a minőséget kikényszerítő versenyről, a kereslet által vezérelt sokszínűségről, a piaci szelekció fontosságáról, a "frekvenciaszűke" kiindulópont jogi és technológiai megalapozatlanságáról - a való világban élő szakértők fejcsóválása közepette, de nem magam miatt szégyenkezve menekültem el a helyszínről.
A zseniális megoldás persze nem akkor, és nem ott született, azt a "létező szocializmus" kultúrpolitikusai találták fel. Kovács Zoltán (Bugyizik, ÉS, 2005/12.) pontosan utal a frekvenciaszűke = papírhiány analógia trivialitására. Akkor, és azóta is, a technológiai fejlődés évente - néha havonta - duplázza a használható földi, műholdas és kábelcsatornák számát. Születnek is kisebb-nagyobb kábelcsatornák - ez azonban mit sem változtat a rendszer monopol-oligopol szerkezetén.
Nem szűnik meg ugyanis senki.
A "nagy" kereskedelmi televíziókat a földi, sugárzó frekvenciák számának mesterséges korlátozása miatt, nem érheti kihívás. A csak egymással folytatott álversenyben egymás klónjaivá váltak: a Big Brother - Való Világ; Legyen Ön is milliomos! - Multimilliomos; brazil szappanopera - argentin operaszappan műsorpárok, percre egymás mellé szerkesztett reklámblokkok nem vállalják az autonóm, egymással szemben szerkesztett műsorrend "dupla vagy semmi" kockázatát.
Az MTV-t, szerkesztőségeit, műsorait, no meg a kis és helyi csatornákat - a tematikus csatornák, a Spektrum, Mezzo, National Geographic, Viva üdítő kivételével - önálló politikai védőrendszer óvja a bukástól. A "két nagy" lefelé nivellálódó műsora, az azokhoz igazodó - és csak az RTL Klubhoz, tv2-höz képest "közszolgálati" - MTV sem jelent olyan kihívást, amely a nézők totális érdektelenségével veszélyeztetné a kis csatornák nézettségi adatokkal amúgy sem sokat törődő szponzorainak jó szándékát. Néhány száz, néhány ezer néző mindenkinek jut, ezt csak ugyanannyival kell megszorozni, mint teszik saját adataikat médiajelentéseikben a "nagyok", hogy a pénzt nem televíziózással kereső támogatók menedzserei meg tudják indokolni a csatorna víz felett tartásának költségeit.
A médiatörvény vetése beérett. A felülről érkező gondoskodás - amelynek hívei legföljebb arról vitatkoznak, mindmostanáig, hogy vajon a "szakma" vagy inkább a "politika" alkalmasabb-e, hogy megmondja, mit s kitől kaphatnak a fogyasztók - emészthetetlen zabszalmához szoktatta a közönséget. Ennél gyengébb étlappal a szabadpiac sem szolgálhatna. A fordulat és reform ideje - 16 évvel a rendszerváltás híres cikke után - a televíziózásban is elérkezett.
Iványi György
