Szegénység és szolidaritás
PUBLICISZTIKA - XLVII. évfolyam 34. szám, 2003. augusztus 22.Huszonhét hónappal ezelőtt megkezdett cikksorozatomban ismételten igyekeztem felhívni a hazai értelmiségi közvélemény figyelmét a társadalmi szolidaritás korábban csaknem teljesen mellőzött eszméjére azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a közelgő választási küzdelemben feltétlenül kiélesedő közbeszéd beemeli majd ezt a méltatlanul mellőzött fogalmat a politikai osztály szótárába, netán az egyes pártok programjába. Sajnos nem így történt. Noha a választási harc hevesen felszította az érzelmek lángját, magas volt a viták hőfoka, eddig még senki sem rakott olyan tüzet, amely mellett a hazai társadalom elesettjei megmelegedhettek volna.
Három kérdés merül fel ezzel kapcsolatban: vajon hazánkban nincsenek szegények? Ha netán mégis vannak, akkor a tehetősebbek talán nem érzik a velük való törődés, a velük vállalt szolidaritás fontosságát? Ha mégis érzik, akkor miért nem számít ez a hazai politikai osztály számára? A szegényekkel vállalt szolidaritás mint politikai program és gyakorlat hiánya ugyanis a mindennapok keserű valósága. Ebben a tekintetben a kérdés csak az, hogy miért van ez így a mai Magyarországon.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
