Borókai Gábor

a szerző további cikkei

Tisztelt Főszerkesztő Úr! Megtisztelő, hogy a Heti Válasznak szentelte lapja vezércikkét, bár nem érdemeltük ki a megkülönböztetett figyelmet.

Ahogy korábban a Magyar Narancs, majd nyomában a Népszava, a 168 Óra és a Klubrádió, most az ön lapja is a Heti Válasz és a II. kerületi önkormányzat között létrejött szerződés egyik pontján szörnyülködik. Hogy ezt megtehesse, úgy kell interpretálnia a tényeket, ahogyan azok nincsenek.

Az ominózus szerződés két fél együttműködésének a kereteit szabja meg. Ahogy általában is. Az önkormányzat azért fizet a kiadónak, hogy a Heti Válasz havonta megjelenő mellékletében, a Pest-budai Látképben olyan természetű témákkal is foglalkozzon, amelyek nem tartoznak egy országos terjesztésű hetilap profiljába. (Lokális ügyekkel, amelyek elsősorban a kerületben vagy Budapesten élőket foglalkoztatják, s amelyek a lokálpatriotizmus erősödését szolgálják.)

Tehát nem hallgatásra szerződtünk, ahogyan Ön írja, hanem nagyon is írásra és szerkesztésre. És mivel nekünk ehhez plusz erőforrásra és tudásra van szükségünk, ezért kértünk ellentételezést.

A kerület a – mindenki számára elérhető, ellenőrizhető – megállapodásban azt is kikötötte, hogy amennyiben a lap neki anyagi vagy erkölcsi kárt okoz, akkor élhet az azonnali felmondás lehetőségével, amely megoldás általában része az éves keretszerződéseknek.

A Heti Válasz nem ígér hallgatást, nem ad át szerkesztői vagy előzetes engedélyezői jogosítványokat az együttműködő partnernek. Ilyen passzust egyetlen megállapodásunkból sem olvashat ki. Mi több, arra sem tud példát említeni, hogy a Heti Válasz országos ügyekben – a szerződésben foglaltakra tekintettel – elhallgatott volna valamit. Mondjuk olyan botrányt, amelyet mindenki más exponált. Többek között az ÉS is.

Tehát ügy nincs. Műbalhé annál inkább.

E helyütt hadd említsem meg, hogy miközben immár hetedik éve hasonló szerződés kapcsol bennünket Újbudához, nem tartózkodtunk többször is írni a Kopaszi-gát körül kialakult botrányról. Tehát nem váltották meg a hallgatásunkat. Ahogy az ügyben ugyancsak érintett Leisztinger Tamás sem, akinek a cégével, a Hunguest Hotelsszel – a mi léptékünkhöz mérten – tekintélyesnek mondható hirdetési megállapodás kötött össze.

Az újságkiadás nem laboratóriumi környezetben folyik. Folyamatosan kell mérlegelnünk, hogy mit vállalunk, és mihez nem adjuk a nevünket, hitelünket. (Az olvasók pedig azt mérlegelik, hogy az általunk közvetített információmennyiség és -minőség kielégítő-e számukra, és megéri-e az érte kért pénzt.) A hirdetők felől mind nagyobb az igény, hogy tartalommal, saját interpretációval nyomuljanak be a médiumokba, és nagy pénzekkel szorítsák ki a rájuk nézve terhes oknyomozást a sajtóból. (Ön szerint miért veszett ki ez a műfaj a nagy kereskedelmi médiumokból? És nem csak Magyarországon.) Tehát van miről beszélnünk. Ezt hivatott szolgálni a Főszerkesztők Fóruma nevű szakmai együttműködés is. Érdemes a határokat folyamatosan pontosítani. Többek között arról is szót ejteni, hogy káros-e, ha szerződések rendezik a kiadó és az üzleti partner viszonyát, és az együttműködésről az olvasó értesül (mint a Pest-budai Látkép esetében is), vagy az a kívánatos, ha a médiumokat ellenőrizetlen és láthatatlan csatornákon, ismeretlen források finanszírozzák.

Üdvözlettel: