Csak a tények kedvéért

Váratlanul tollhegyére tűzött az ÉS főszerkesztője. Váratlanul, mert az apropót egy egy évvel ezelőtti történet adta. Akkor ugyanis az ÉS - a még el sem fogadott médiatörvényre hivatkozva - üres címlappal jelent meg, és megjósolta a sajtószabadság odavesztét. (Ahogy némely vallási alakulat 2000-re előre jelezte a világ végét. Azóta is borús tekintettel kémleljük az eget...) Kovács Zoltán akkori jegyzetében a piaci viszonyokat is elparentálta. Erre a megjegyzésére válaszul írtam meg lapomban, hogy mi végre a piacféltés egy olyan médium részéről, amely nincs tekintettel a piaci szabályokra, eladási adatait nem teszi hitelt érdemlővé, így aztán a hirdetőnek fogalma sem lehet arról, hogy mekkora és milyen összetételű közönséget céloz meg üzenetével.
Szóval, a Főszerkesztő Úr állításával szemben nem én mondom meg, hogy melyik lap tekinthető piaci terméknek, pusztán hivatkozom a piac érvényben lévő szabályaira, azok pedig automatikusan szelektálnak.
De csak azért nem ültem volna géphez, hogy egy régi vitát újrajátsszunk. Az írásra az késztetett, hogy helyre tegyem a Főszerkesztő Úr csúnya csúsztatását. Kovács Zoltán úgy tett, mintha az állam hirdetéseitől kipárnázott, kormányközeli pozícióból papolnék piacról. Holott a Heti Válasz kötelékében 2004 novembere óta dolgozom, azóta a megszűnés szélén álló céget fájdalmas átalakítástól nem kímélve állítottuk új pályára, és több mint két év elteltével - többek között weboldalfejlesztéssel, példányszámnöveléssel, konferenciaszervezéssel, oktatási műhely üzemeltetésével és a Magyar Konyha újraindításával - segítettük talpra. Az állam ölelő karjaitól meglehetős távolságban, 2007-ben hagytuk magunk mögött az első nyereséges évet. Mérlegeink azóta is pozitívak. Adataink pedig bárki számára elérhetőek. Többek között az is, hogy a Főszerkesztő Úr másik, ugyancsak helyesbítésre szoruló állításával szemben, nem vagyok a Heti Válasz tulajdonosa...

*

Ugyancsak a múlt heti ÉS-ben Vásárhelyi Mária közölt elemzésnek látszó publicisztikát a Milla-tüntetés médiareprezentációjáról (A fahrt - erkölcsi kérdés, 2011/45.). A Heti Válasz itt is említést kapott - félrevezetően. A szerző azt írta, hogy „a Heti Válasz beszámolója volt a legleleményesebb: valóságos művészet lehetett a derűs, békés, bizakodó, fellépőket figyelmesen hallgató tüntetők között megfáradt, elgyötört arcú, reménytelen tekintetű, rosszul öltözött embereket találni a tüntetésről készült fotóriport összeállításához".
Nos, a Heti Válasz nem közölt fotó-összeállítást a Milla-tüntetésről, ellenben október 27-i számában, a Hét embere rovatban interjút készített Juhász Péterrel, a Milla alapítójával, a híroldalon megjelentetett képen pedig egy lyukas zászlón át mosolygós fiatalokat láthat a lap tisztelt olvasója. A Heti Válasz online-on - amelyet szemlézés esetén illik megkülönböztetni a nyomtatott laptól, akárcsak a Nol-t a Népszabadságtól vagy a HVG online-t a HVG-től - egyetlen videofilm emlékezett meg a Milla-tüntetésről, és bárki meggyőződhet róla, hogy figurái, megszólaltatott szereplői nyomokban sem hasonlítanak Vásárhelyi leírására.
Teljes rejtély, hogy Vásárhelyi Mária miről írt, és az is, hogy a „médiareprezentációjából" hogyan maradt ki az, ami a Heti Válaszban és a Heti Válasz on¬line-on - bárki számára kontrollálhatóan - valóban megjelent.
Mert azt elképzelni sem tudom, hogy az elemző a prekoncepcióját írta meg, nem a valóságot.