Néhány szó Parti Nagy Lajosnak

VISSZHANG - XLVIII. évfolyam 5. szám, 2004. január 30.

Kedves Lajos,

nagyon rossz ötletnek tartom, hogy kilépsz az Írószövetségből [Parti Nagy Lajos: Kilépés, ÉS, 2004/4. - a szerk.]. Ez egy szakmai egyesület, melynek választmánya a tagok felvételekor nem mérlegeli a jelöltek politikai beállítottságát, értékpreferenciáit, vagy hogy mely irányzathoz tartoznak. Akinek a munkái mesterségbeli tudásról árulkodnak, az - ha akar - tagja lehet a szövetségnek; és arra sem emlékszem, hogy efféle (vagy bármiféle) okból kizártak volna valakit az utóbbi másfél évtizedben. Szerintem ez így van jól. Legyen egy ház, aminek a (kitűnő!) könyvtárában, klubjában vagy éttermében lehet kínosan biccenteni annak, akivel nem szívesen találkozunk. Előre engedni az ajtóban. Egyetérteni vele abban, hogy a fene egye meg ezt az ónos esőt. Konstatálni, hogy a vállán foltozva van a télikabátja. Azt gondolni, hogy jócskán megrogyott szegény hülye. De nem mondani ilyeneket. Csak nézni a hátát, ahogy ázik a kapu előtt.

Hogy Döbrentei Kornél milyen teljesítményt nyújt hordószónokként, azt nem tudom, és soha nem is fogom megtudni. De emiatt kilépni egy szövetségből, melynek ő is tagja?... a református egyházból meg Hegedűs miatt?... (Már ha református lennék. Amit nem tudok elképzelni. De elvileg.) Olyan ez, mint... A választás utáni napokban álltam a távolsági busz megállójában, amikor váratlanul hozzám fordult egy vörös fejű, görnyedt ember, és ezzel a bejelentéssel lepett meg: "A múlt héten elhatároztam, hogy ha ez a Viktor gyerek megint befut, én felöltözöm, és elmegyek Egerbe az esztékába. De ezek már megint hagyták magukat becsapni." Orbán, felöltözés, esztéká. Ez ennyire bonyolult. Most mondd meg, hát kell ez nekünk? Menjünk bele - egymással egy nyelvbe zártak - egy újabb verbális polgárháborúba, aminek ilyen a logikája, és ennél már csak kergébb lesz? (Mert azt, hogy Te kilépsz, nyilván lesznek, akik felhívásnak, morális kényszernek érzik.) Nem lenne jobb megőrizni legalább a mesterségünket az emberi beszéd demilitarizált övezetének?

Mondok egy példát. Hogy Döbrentei kolléga hogyan reagál a kereszténység szimbólumait érő (vélt) inzultusokra, azt jobban tudod nálam. Ha azt hallja, hogy valaki szerint Isten "meszesedő agyú, beteg vénember, aki mindig harákol s földre sercint", a Szentlélek "a csőrével tollássza magát, odafészkel a székekre s olykor rájuk is potytyant", a Szűzanya pedig nem is aszszony, "csupán egy bőrönd, amelyben Krisztust a földre küldték", haladéktalanul hordóra kapaszkodik és szózatot intéz a nemzethez. És mégis: amikor ezekkel a gondolatokkal íróként találkozik, erőt vesz magán, és a mesterség iránti alázattal, legjobb tudása szerint önti őket nyelvi formába. Így tett a Pessoa-sorokkal, melyeket az ő fordításában idéztem.

Ennek szellemében kérlek, hogy fontold meg még egyszer elhatározásodat. Őrizzük meg az irodalmat annak, ami. Hogy mégis maradjon valamink.

Barátsággal üdvözöllek

Bodor Béla

*

Kedves Béla, szép a leveled, különösen a bonyolult példa tetszik az egri esztékával. Igazad is volna, ha a Magyar Írószövetség, bármelyik írószövetség, azonos lenne a mesterségünkkel, amit jobb lenne megőrizni, ugye, "az emberi beszéd demilitarizált övezetének", s pláne azonos lenne az irodalommal, amit hasonlóképpen meg kéne őrizni "annak, ami". Igazad van, meg. De hát a Magyar Írószövetség nem az irodalom és nem a mesterségünk, maximum egy szakmai szervezet (1200 taggal), ahova az lép be, illetve ki, aki akar. Én a továbbiakban inkább kívülről őrizném az irodalom, illetve a mesterségünk rám eső hányadát.

Barátsággal üdvözöl híved,

Parti Nagy Lajos

A szerző további cikkei

LV. évfolyam 1. szám, 2011. január 7.
LIV. évfolyam 32. szám, 2010. augusztus 13.
LIV. évfolyam 16. szám, 2010. április 23.
Élet és Irodalom 2024