Dérczy

VISSZHANG - LIII. évfolyam 21. szám, 2009. május 22.

Az ÉS május 15-i számában Személyi hír cím alatt közlemény jelent meg, mely arról tudósítja az olvasókat, hogy Dérczy Péter május 11-e óta nem tagja a szerkesztőségnek.

Dérczy Péter 1995 óta szerkesztette a lap széppróza rovatát. Az eltelt másfél évtized alatt az Élet és Irodalom második íve, az esszétől a kritika rovatig terjedő rész az ország egyik legkitűnőbb szépirodalmi folyóiratává vált. Alig tudok olyan magyar irodalmi szemlét, amely ehhez mérhető színvonalú vers, széppróza, esszé, könyv- és művészetkritika rovatot tudna felmutatni, és nemcsak alkalmanként, hanem rendszeresen. A lapnál ez alatt az idő alatt megfordult szerkesztők közül kevesen tettek annyit ennek a nívónak a megteremtéséért, mint Dérczy Péter. De nála többet senki. Most elmegy. Személyisége, szerkesztői szeme és füle, érzékeny figyelme és minőségérzéke nagyon fog hiányozni a lapból. Nem pótolható.

Néhány hete, egy álnéven írott televíziós kritikájában (bevett gyakorlat, hogy a túlságosan is ismert szerző korábbi szakterületétől eltérő vállalkozásához új nevet választ - ne a tekintélyszemélyre figyeljen az olvasó, hanem a mondandóra) Dérczy súlyosan sértő kifejezéssel illetett valakit, akinek a kritika tárgyához semmi köze sem volt. A lap közleményéből kivehetően azért nevezte gazembernek az illetőt, mert személyes konfliktusa volt vele. Ezt egy kritikus nem engedheti meg magának. Dérczynek ezt tudnia kellett. Ennek ellenére leírta az inkriminált mondatot, és ezzel vétett a sajtó etikája ellen. Az ÉS szakításig vitte a dolgot.

A szerkesztőség gesztusa morálisan támadhatatlan. Ha ragaszkodnak ahhoz, hogy konfliktusokat vállaló élességgel fogalmazzák meg mindazt, amit igazságnak gondolnak, nem adhatnak fórumot szerzőik személyes sérelmeinek megtorlására. Meg kell hajolnom e kérlelhetetlen erkölcsiség előtt.

Remélem, hogy az a valaki, aki Dérczy után új lapot kezd a rovat történetében (mert Dérczy helyére kerülni nem tud: az a hely betölthetetlen), fel fog nőni feladatához. És nagyon szomorú vagyok. Bárcsak mindez másként történt volna.

A szerző további cikkei

LV. évfolyam 1. szám, 2011. január 7.
LIV. évfolyam 32. szám, 2010. augusztus 13.
LIV. évfolyam 16. szám, 2010. április 23.
Élet és Irodalom 2024