Egy kisebb közösség jobbára megfélemlített légkörben, soha nem látott tömeg, félezer ember, komoly civil és politikai összefogás, országosan ismert főszónok, két figyelemfelhívó performansz - egyben soha nem tapasztalt országos sajtócsönd övezte azt az október 23-i tüntetést, amely a budapesti megmozduláson kívül egyedüliként szerveződött, Gyulán a „Nem tetszik a rendszer" jelmondat nevében. Az országos visszhangtalanság számos okra vezethető vissza. A dolgot némileg menti, hogy a Békés megyei médiumok beszámolói részben korrektek voltak. Ez, ismerve a vidéki sajtóviszonyokat, nem is kevés. Mindezt kiegészítésképpen teszem hozzá Vásárhelyi Mária budapesti demonstráció kapcsán írt cikkéhez (
„A fahrt - erkölcsi kérdés. A Milla-tüntetés médiareprezentációja, ÉS, 2011/45., nov. 11.).
Az elmúlt hónapokban háromszor demonstráltak a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadságáért Gyulán, ebben az alig valamivel több mint 30 ezer lakosú Békés megyei városban - amely nemcsak periferikus helyzetű, de még csak nem is megyeszékhely. Tavaly december 23-án az országban elsőként. Majd az országos tüntetéssorozattal egy időben, idén január 27-én és március 15-én. Január végén öt, míg márciusban három városban volt tiltakozás. Előbbi esetben Budapesten, Pécsett, Szegeden, Debrecenben és Gyulán, majd március idusán a fővárosban, a cívisvárosban és a békési fürdővárosban. Mindezek között Gyula az egyetlen kisváros. Más méret, kis közeg. Itt az emberek jól ismerik egymást. Ez egyszerre jelent bensőségességet és nehezen letagadható kiszolgáltatottságot. Könnyű megtudni, hogy ki vett részt a tüntetéseken, melyeket a helyi hatalom árgus szemmel figyelt. Itt tavaly decemberben alig félnapos szervezés után harmincan-negyvenen, január végén hetvenen-nyolcvanan, míg március 15-én valamivel több mint százan demonstráltak. Ehhez képest értékelendő a mostani ötszáz fős tüntetés, amelynek tematikája már túlnőtt a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadsága elleni kormánytámadással szembeni fellépésen. (Nem mintha ez nem jelentett volna elég okot.)
Gyulán és Békés megyében a rendszerváltás óta (előtte pláne) nem volt félezres kormányellenes tüntetés, hacsak 1956 októberét nem számítjuk ide. Ez a létszám ebben a közegben és vidéki viszonyrendszerben megfelel egy 80-100 ezres fővárosi tüntetésnek. A helyi szervezők, bár kapcsolatban voltak a budapesti Milla-csoporttal, technikai segítséget is kaptak tőlük, de a rendezvény önálló volt. Gyulának nincs meghatározó felsőoktatása, és a helyi közéleti értelmiségiek száma és szerepfelfogása merőben más, mint a fővárosban.
A szervezők, ismerve a sajtóviszonyokat, nem hitték, hogy az önmagában elég érvet szolgáltat a médiumoknak, hogy a nemzeti ünnepen Budapesten kívül csak Gyulán van demonstráció. Ezért három nappal korábban beharangozó sajtótájékoztatót tartottak, majd a magyar sajtó minden meghatározó szereplőjének elküldték a tüntetésre szóló meghívót. Ennek ellenére az MTI, az MTV, a Duna Tv, a Hír Tv, az ATV, a kereskedelmi televíziók, az országos napilapok, és a meghatározó hírportálok sem küldtek tudósítót az eseményre. Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója
168 Órának adott interjújából tudjuk: „a közszolgálati médiumnak lojálisnak kell lennie a kormányhoz", s hogy „Egy közszolgálati újságíró nem lehet a kormány ellensége, nem kérdőjelezheti meg a szabadon választott kabinet hatalmát." Bár Belénessy arról is szólt, hogy „egy közszolgálati médiumnak az ellenzékhez tisztességesnek kell lenni". Hogy ez mennyire sikerült Gyulán, s hogy mennyiben látta el a hírügynökség közszolgálati feladatait, már más kérdés. Az egyetlen és apró kivételt a Klubrádió jelentette. Bár kérdés, hogy a nehéz sorsú adó, mennyiben tekinthető országosnak.
