Gömbös illiberalizmusa

VISSZHANG - LVIII. évfolyam, 42. szám, 2014. október 17.

Gömbös 1932–1936 között volt országunk miniszterelnöke. Tevékenysége azért lehet érdekes a jelenkor számára, mert szándékai között szerepelt az autokratikus parlamenti demokrácia, vagyis – egy notórius klasszikust idézve – az illiberális demokrácia létrehozása. Mivel akkor még az emberfia krónikus tudáshiányban szenvedett, nem az orosz, a szingapúri és a kínai modellt pályázták meg, hanem az olasz típusú önkény volt a divat àla Mussolini.

Hatalomra kerülését a nagy gazdasági világválság utórezgései okozták, amelyek gyalogáldozatai között Bethlen István és Károlyi Gyula miniszterelnök is ott található.

Gömbös fontosnak tartotta a választási rendszer „optimalizálását”. A 1935-ös választás bekerült a világ választási csalásainak nagykönyvébe.

Terjedelmi korlátok miatt most nem vállalkozom Gömbös politikai nézeteinek részletes elemzésére, és az akkori geopolitika összefüggéseket sem ecsetelném. Sokkal többet mond néhány idézet Gömbös beszédeiből.

Egy 1933-as beszédét közbekiáltó szakította félbe: „Éljen a titkos választójog!”

Utólagos nyomozás után valószínűleg még a jelenlegi Fidesz-propagandagyár is könnyen beazonosította volna ezt az imperialista Nyugat által pénzelt civilt. Az intermezzóra Gömbös így reagált:

„Ez az általános, titkos és egyenlő demokrácia, a »a nyugati« demokrácia, ez az úgynevezett »gersli demokrácia« már egyszer elvezetett oda, hogy ez a nemzet majdnem elveszített mindent. Nem erről van most szó, nem jelszavakról, amelyek egyszer már elpusztították ezt a hazát, hanem alkotó harmonikus munkáról, egymás megértéséről.

Az úgynevezett általános, titkos gersli rendszer mindenütt a világon lealkonyodóban van! Ennek helyébe mi az öncélú magyar gondolatot tesszük és mindazt, ami a nemzetnek erőt ad, nem pedig azt, ami társadalmi osztályokra való elkülönülés által szétbontja a nemzetet éppen abban a pillanatban, amikor nagy célok felé kell fordítani tekintetünket.”

Hát nem megmondta ez a jóember 80 évvel ezelőtt, hogy a Nyugat a szakadék szélén járja a haláltáncot? Erre mondják páran (de egyre többen), azok, akik csak 10–20 százalékát keresik a hanyatló, csődtömeg Nyugat által biztosított átlagbérnek: „De szép halál!”

„Az ellenzéknek semmiféle átfogó programja nincsen, mert programját legfeljebb így fogalmazhatnám meg: Le Gömbös Gyulával! Én ezekkel az urakkal vitázni nem tudok és nem is akarok, mert akkor nekem is a hordóra kellene felállnom, hogy a nívóban eltaláljam az ő nívójukat. De azért sem vitázom velük, mert nem tartom őket komoly ellenfeleknek”...

„A másik újdonsült ellenfelem (Bethlen István, a szerk.) tíz évig volt az ország miniszterelnöke, és egy ilyen tízéves politikai múlt sokra kötelez. Elsősorban kötelez arra, hogy az utódot támogassa. Az ő hirtelen távozása után Károlyi és én olyan hallatlan nehéz gazdasági és szociális helyzetet találtunk, amelyből sziszifuszi munkával nekünk kellett az ország szekerét kiemelni. Joggal elvárhattuk volna tőle, hogy minket nehéz igyekezetünkben támogasson.” (Beszéd Szentesen, 1935.)

Kommentárt talán nem is igényelnek a fenti rövid idézetek, már egy elcsépelt közhely is megteszi: a történelem ismétli önmagát.

A szerző további cikkei

LVIII. évfolyam, 13. szám, 2014. március 28.
Élet és Irodalom 2024