COUÉ RINYASZTÁNBAN

Rinyasztán arról híres világszerte, hogy az áldozatiság tudatának általános jelenléte a társadalom alig néhány tagját kíméli meg. A történelem istennője különös kegyetlenséggel sújtotta a rinyasztáni embereket. Ez az átkokkal teli múlt is magyarázatul szolgál arra, amiért a sors eme kicsiny euro-ázsiai országra osztotta ezt a – valljuk be – valamelyest zsenánt megnevezést.

Rinyasztán lakossága három, a számszerűség szempontjából határozottan megkülönböztethető törzsre osztható fel: a populáció több mint kilencven százalékát képező magorokra, a hat-hét százalékot számláló dakotákra és a valaha a dakotákéval azonos létszámú kazárokra, akik mára az összlakosság egy százalékát teszik csak ki. Léteznek még apróbb klánok is, ezek azonban inkább a magorokhoz soroltatnak, mivel sem bőrszínük, sem vallásuk nem szúr szemet. A lakosság elsöprő magor többségét az különbözteti meg valamennyi európai néptől, hogy vörös pötty található hátsórészük felett, valahol a derék alatt. Ez a biogenetikai meghatározó teszi, hogy e különleges kis nép töltheti be már ezer éve a két kontinenst összekötő híd szerepét.

A már említett áldozatiság toronymagasan emelkedik ki az országban fellelhető népbetegségek sorából: a helyi törzsek mindegyike egymást okolva, abban vetélkedik a másik kettővel, hogy közös történelmük során melyik szenvedett többet, illetve melyik a nagyobb áldozat. Ritka kivételt képez ez a jelenség (magoricum) a fehér világ társadalmai között, hiszen az általános trend azt a logikai képletet – egyben tapasztalati jelenséget – fogadja el mérvadónak, mely szerint a többségieket erős, domináns identitástudat jellemzi, míg a századok során alávetett, kisemmizett kisebbségiek tekintik önmagukat a valódi áldozatoknak. Rinyasztán ama szempontból is eltér a szokványos modelltől, hogy az áldozatiság mindent elsöprő észlelése valamennyi állampolgár – a kishitűségre, depresszióra különben is hajlamos – kedélyállapotára határozottan áldatlan hatással van.

Ez ellen indított harcot az ország alkotmányosan megválasztott uralkodója, így a régről ismert önszuggesztiós technikát élesztette újra azzal a céllal, hogy a rinyálásnak egyszer és mindenkorra véget vessen. A fiatalabbak kedvéért érdemesnek tűnik feleleveníteni e technika kitalálójának nevét és mottóját: Émile Coué dela Châtaigneraie(1857–1926) francia patikusból lett pszichológus volt a XX. századi elhíresült autoszuggesztív pszichológiai módszer atyja, aki évtizedekig sikeresen terjesztette mottóját: „Tous les jours à tous points de vue je vais de mieux en mieux”, vagyis nap mint nap minden porcikámban jobban és jobban érzem magam! Az uralkodó szerint ez a módszer akkor ver véglegesen gyökeret alattvalói tudatában, ha naponta, lelkes, de kimért hangon, közli országgal-világgal: Rinyasztán jobban teljesít! Rinyasztán jobban teljesít! Rinyasztán jobban teljesít! Mindezt azért háromszor, mivel „három a magor” hírhedt csatakiáltás az ősmagorok éltető eleme. A „ha még egyszer azt üzeni!” jelszóval pedig egy közelebbi időszak hősi mementójának ismétlésével még inkább életben tartható a pozitív életérzés.

Coué ide, Coué oda, a magorok, a dakoták és a kazárok csak rinyálnak, rinyálnak rinyálnak, rinyálnak*...az alkotmányos uralkodót meg – biztos, ami biztos – újraválasztják.

*Ady után szabadon.