Tisztelt Képviselő Úr,
Önt eddig a Fidesz mérsékelt szárnyához soroltam, de egyre világosabb számomra, hogy ilyen szárny nem létezik. Minden képviselő ugyanazt a mantrát sulykolja, amit a Vezér előír, minden képviselő mindig ugyanúgy szavaz, meggyőződésétől függetlenül. Csaplár Vilmosnak írt levelében azonban több olyan állítást fogalmaz meg tényként, amelyek tévedésen vagy egyszerűen hazugságon alapulnak.
Az első és talán legfontosabb tévedése, hogy a Horthy-rendszer híveinek Önök adósak bizonyos „rehabilitációs munkával", ennek lenne eleme a Kossuth tér visszarendezése. Valóban, azt a korszakot a középosztály egy része visszasírja, és e réteg szavazataira Önök kitartóan vadásznak. De azért a későn születetteknek is tudniuk kell, hogy annak a társadalomnak a nagy többségét a zsellérség (vagy a hasonló körülmények között élő kisparasztok) tették ki, akik, (illetve akiknek utódai) a konszolidált Kádár-korban jutottak emberi körülmények közé. Az Önök által feldicsért rendszerben e milliók nyomorult körülmények között éltek, ezt Ön is tudja a népi íróktól. A Horthy-kor bármilyen (akár szimbolikus) rehabilitációja tehát ezt a széles többséget sérti, súlyosbítva azt a szomorú tényt, hogy ez a többség a rendszerváltással jórészt elvesztette létbiztonságát. És - nem mellesleg - Önök is e rétegek, a legszegényebbek rovására törvénykeznek, rendíthetetlenül.
Ön sérelmezi, hogy a „magyar embereket" kordonnal tiltották ki Gyurcsány kormányzása alatt a Parlament körzetéből. Valójában Ön egyetértett a Kossuth téren megtelepedett alkalmi szónokok (köztük Fidesz-képviselők) folyamatos ottani szereplésével és élettani funkcióik ott történő elvégzésével? Ez hogyan egyeztethető össze a hajléktalanok ellen vívott háborújukkal, sokkal kevésbé frekventált területeken is?
Ön felrója a Szépírók Társaságának, hogy anno miért nem léptek fel a határon túli magyarok kettős állampolgárságáért. A Fidesz akkor azt hazudta, hogy persze választójogot nem kívánnak adni nekik, ez csak egyfajta lelki megerősítés. Nos, akik ellenezték ezt, tisztában voltak azzal, hogy Önök nem mondanak igazat, és ahogy tudják, megadják nekik a választójogot is, ahogy meg is történt. Erre talán tud értelmes magyarázatot adni?
Csíkszeredán dőljön el az, hogy az újgazdagok alig fizessenek adót, és hogy ne teljes összegben kelljen visszafizetniük adósságukat? Vagy, hogy a nyomorultakat tovább sanyargassák e? Ez nyilván abszurd.
(Hogy is van az ismert mondat? Hazudtunk reggel, délben, este és éjjel...)
Ide tartozik: Önök minden állami intézményt a „nemzeti" jelzővel ruháznak fel, noha egyiknek sincs hatásköre az országhatáron kívül. Ez is egy hazugság, amely a „nemzetegyesítés" irracionális ígéretét kívánja pótolni. Fellengzős jelzők használatában pártja elsőrangú!
A másik fő hazugság a 2006. október 23-i események interpretációja. Hiába hoznak kétharmados határozatot arról, hogy a „rendőrök rátámadtak a békés tüntetőkre": ez jó lesz egy generációval később városi legendának, vagy Hoffmann történelemkönyvébe, gyúanyagnak. De egy-két millióan láttuk a televízióban: a hetek fáradságos munkájával fellázított (nem békés!) tömeg a Parlamentet akarta megostromolni, minden eszközzel. Ennek állt ellen hősiesen a nem jól felkészített rendőrség, sok hibával és törvénytelenséggel, amelyek közül a legsúlyosabb az azonosító szám elrejtése, ami szinte lehetetlenné tette a bűnösök beazonosítását. Az, hogy (főleg kíváncsiságból) békés tüntetők (a képviselő is) belekeveredtek az ügybe, sajnálatos dolog, de az említett Révész képviselőnek is három másik útvonal állt rendelkezésre az Astoria elhagyására. Az eseményeket akkor pártatlan bizottság kivizsgálta, a felelősségeket tisztázta.
Nem zárom ki, hogy a Szépírók Társasága talán elmulasztott bizonyos esetekben megszólalni. Az Ön által felhozott példák azonban nem ilyenek, és nem mérhetők a Kossuth tér ideológiai okokból történő visszarendezéséhez.
