CSAK ÚGY
PÁRATLAN OLDAL - LVIII. évfolyam, 15. szám, 2014. április 11.Már régóta nem olvasok más napilapot, mint a Nemzeti Sportot, mert szenvedélyes totózásomhoz innen tudom a legkönnyebben beszerezni a szükséges információkat; no meg azért is, mert ez a lap teljesen politikamentes.
Volt eddig. Egy-két nappal a mostani választás előtt ugyanis megjelent két-három helyen, elszórva a lapban az LMP egy-egy propagandaanyaga, mindegyiknek a sarkában a „fizetett hirdetés” megjelöléssel. Aztán, valahol a lap közepe táján, Orbán Viktor vigyori képe meg néhány magabiztos kijelentése: legnagyobb betűkkel az, hogy CSAK A FIDESZ!
(Ezt aztán mindenki tetszése szerint egészítheti ki; jómagam például valahogy úgy, hogy „csak a Fidesz kormányozhat továbbra is olyan felelőtlenül, ahogy eddig”.) Akárhogy nézem ezt az oldalt, ennek bizony egyik sarkába se írták oda, hogy „fizetett hirdetés”. Akkor tehát nem is az. A Nemzeti Sport főszerkesztője nyilván úgy gondolja, hogy Orbánnak és kormánypártjának alanyi jogon jár egy oldal az ő lapjában. Vagy, hogy a főszerkesztő saját rovatának címét idézzem: „csak úgy”.
A Pyongyang Times jut erről az eszembe, ez az észak-koreai színes újság, amelyet a nyolcvanas évek közepén (egy félreértés folytán) évekig ingyen elküldtek az IPM szerkesztőségébe, ahol akkoriban dolgoztam. A címlapját és a második oldalát mindig Kim Ir Szennek, a nép nagy vezérének szentelték, a harmadikat pedig az akkor még csak trónörökös Kim Dzsong Ilnek, a „kedves vezető”-nek. Úgy látszik, lassan nálunk is ilyen szelek kezdenek fújni. Ezt hívják személyi kultusznak.
Nem hittem volna, hogy életemben másodszor is meg fogom érni.