KÉT DOBÁS

Betűméret növelése  Betűméret csökkentése


Egykori rádiós kollégámnak két dobása is volt egyetlen műsorában. Szép teljesítmény, egy poént is nehéz kiizzadni.

A kolléga megemlített egy régi esetet, amelynek mindkét hőse nő, az egyik már elhunyt, és a nézők többsége tán nem is ismeri a nevét. A másik él, s a nézők többsége ugyancsak nem ismeri. A történet egyik szereplője – így egykori anekdotázó kollégám – előadását papírról olvasta, sőt a kérdésekre adott válaszait is, mondván, hogy előre tudta, mit fognak kérdezni. A történet másik – élő – hősének mindössze annyi szerepet adott a mesélő, hogy sértegethette.

Ezt a bizonyos anekdotát: „úgyis tudtam, mit fognak kérdezni”, tucatnyi politikussal kapcsolatban hallottam, és könnyen lehet, hogy sokukra illik is. Mert valóban: mit is kérdezhetett az egykori kolléga De Gaulle-tól, Margaret Thatchertől, Helmut Schmidt­től? Vagy akár Berlinguertől, Kádár Jánostól. Nehéz lett volna őket meglepni. És mi köze van mindehhez közös kolléganőnknek? Semmi. És hol a poén? Sehol.

De volt más is! A beszélgetésen jelen lévő, ugyancsak egykori kolléganőnkről a volt rádiós sommás ítéletet alkotott: a hozzá hasonló vénasszonyok rajonganak Gyurcsányért, mondta. Olcsó poénkodás lenne ellenérvként felhozni, hogy de hiszen a volt miniszterelnök maga ismerte el, hogy férfitársai zöme szeretné lecserélni öregecske feleségét. Nem, az adott műsorért Gyurcsány nem felel. Azért sem, hogy a műsor férfi résztvevői azt ajánlották a műsorvezetőnek, engesztelésül csókoljon kezet a levénasszonyozott kolleginának.

(Mellesleg: Lengyelországban nagy divat a kézcsók, akár ifjú bombázóról, akár tisztes matrónáról van szó.) Tehát a tipp rossz: a kézcsók nem bocsánatkérés.

Mi több, a műsorvezető nem is kért bocsánatot, viszont nagyon félt a mamájától, aki nézte a műsort.

Ez így kész kabaré. Vagy komolyra fordítva: meddig mennek el szexista magatartásukban a véleményformáló férfiak? Defetistára véve a figurát: meddig érdemes ez ellen szót emelni? Semeddig, nem érdemes. Várom műsorvezető kollégám életszerű történeteit arról, hogyan presszózott Clara Zetkinnel és Rosa Luxemburggal. Sőt, kiderülhet, hogy ott ült Madame Curie előadásán, és a hölgy papírból olvasott fel. Még a rádiumot sem tudta fejből kitalálni.