MAGYAR MESÉK

Betűméret növelése  Betűméret csökkentése


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a kivont forrásval elkűdött egyetemi oktatóknak bitang szerencséjök vót, amennyibe nem hítták őköt Simor Andrásnak, ki ügön rosszul járt az utolsó munkahetibe, mer a Finkelstein-skálán az üveget es kiütte a bésorolása. Evégbűl az akasztás versus lefejezéspártiak a kurucmagyar hírlapinfó szerkesztőségibe bémutatták a szereteti békenagybilincset, kit a CÖF égisze alatt föl es ajánlottak a Magyarok Nagyasszonyának. Ettűl vagy nem, de az ország házába kacagval ütött bé a kikelet, hon a virágnak megtiltani nem lehet, hogy cigán képviselőnőt fehér létire megdöfjön, ha meg nem es kévánhattya. Evvót az I. Fülkefor újjéválasztatása előtti utolsó tavasz. Fővött es a galambepe az öszves kormánzati boszorkánkonyhába, allig fért a bőribe a szellem napvilága. Fővött, de ám magyar epébűl, s nem holmi nemzetközi karvalyébúl, ki hun ezt fúvik a likjábú, hun azt! Fennen rotyogtak a lábasok, süstörögtek az üstök, abárolták a húsz évre rúgó jövőt, tőtötték a kampánykóbászt ösmertető füzet képibe, amit kikűttek tekéntet nékül mindenkinek, ha megérdemlötte, ha nem, ha szegény vót, ha nem. Óvasgatta es a nép jó kedvvel, mer szép küllemű füzet vót, s még hulladékpapírnak se derága, hejszen nem vót többe, mint az öszves magyar hajléktalanok kistafférozása eggy-eggy esztendőbe. Nem mintha szükség vót vóna illen füzetre! Ellenkezőleg! I. Fülkefor országa a legtöbb EU országnál, számszerént háromná es, jobban teljesített, úgy a mutatottak, mint a mutatók tekintetibe. Úgyannyira, hogy mán minden második gyerek, akkó es gyerek vót, ha nem es vót gazdag, mi a Gyurnai Bajnacsány érájába el nem lett vóna mondható. Annyira nem vót a haza ellenzékbe, hogy ellenzék se vót szépszerént a hazába. A nyugotrúl pénzelt libagág minoritás kacagságra vót vóna csak érdemes a lármájával, mán ha lett vóna üdeje kacagni a rezsim öklinek, a békemenetnek. De nem vót, mer éjt nappallá téve masérozni köllött mindenhon, ahun csak eggy iceg es meg akarta dönteni a kormányozót. Őt, ki eleven kőszikla gyanánd lavérozta kiválasztott népit a matolcsi kánaán fele, minek mán látctak a kőrvonalai. „Főd, főd”, rikkantoszták a bőség árbockosarába a szógálatos kliensek, mer a „területalapú támogatás” ügön hosszú szó vót, hezzá küssé labanczos es. Ami penig a rezsim öklit illeti, azér se vót ideje néki, mer darutollval a kalaptyán bé köllött hatoljon a megújúlt fősőoktatás szentélyeibe. Méghezzá effektív tanétási célbúl, hejszen mit csinálhattak vóna, ha eccő a HÖK béhívta őköt, mondván, erőst sérült az ű oktatáshó való joguk, s epp elég nékijök, ha a kötelező, szabad listázhatás fejibe rendet tartanak a megbaszandók ratyitarka seregibe, amíg meg nem halnak.