Nyilvántartanak

Böhm úr a NOSZF centenáriumán elolvasta a Washington Post tartalmas meg­emlékezését, majd késedelem nélkül önrendelkezni indult. Ez utóbbit illetően lentebb még elmondunk emezt-amazt, előbb azonban a WP cikkéről annyit, hogy szerzőjének véleménye szerint a bolsevizmust nem kell gyászolni, elevenebb, mint valaha, Trump, Orbán, Nigel Farage, Le Pen és Kaczyński pedig a közhittel ellen­tétben nem a szélsőjobbot erősítik, hanem ordas neobolsevikok mind az öten. Böhm úr szívét erősen megdobogtatta az a körülmény, hogy a cikkben a nevek a fönti sorrendben álltak. Első Trump, a második Orbán, majd tőle lemaradva a többiek. Vagyis az európai neobolsevizmus Mária országának véráztatta földjén hajtotta ki legszebb virágait, a kontinens forradalmárainak élén a magyarok föl­kent vezetője halad, mint Delacroix festményén a Szabadság, amikor a népet a barikádokra vezeti.

Böhm úr azonban, mint említettük, egyelőre még nem a barikádokra indult, ha­nem önrendelkezni, ugyanis egy másik helyen azt olvasta, hogy a rohamrendőr­ség már kiszállította az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér (eeszt) beindu­lásához szükséges kártyaolvasókat a háziorvosoknak, némelyiknek nem is egyet vittek, hanem ötöt, sőt állítólag olyan is volt, akinek hetet, ám aki ezt rosszallja, pórul járhat. A neobolsevik mintaállam nem tökörészik, hanem teljesít, azaz, ha valami lassabban megy a vártnál, akkor a fegyveres erőket és testületeket mozgó­sítja. Igazából a harckocsizó hadosztályait is örömest bevetné, sajnos azonban ef­féléi nincsenek, így aztán marad a rohamrendőr, aki végrehajtja a parancsot, ha esik, ha fú. A háziorvos tehát nem annyi készüléket vesz át, amennyit ő szükséges­nek lát, hanem amennyit visznek neki, és ha emiatt duzzog, megetetik vele az ös­szeset.

Esemény

ÉS-kvartett

2017-11-29 17:00:00

2017. november 29-én, szerdán délután 5 órakor az Írók Boltjában (Bp. VI., Andrássy út 45).

A beszélgetés témája: Tompa Andrea Omerta című regénye.

Károlyi Csaba beszélgetőtársai: Deczki Sarolta, Szilágyi Zsófia és Takáts József.

Tovább
Esemény

Megyesi Gusztáv-emlékest

2017-11-27 19:00:00

November 27-én, hétfőn 19 órakor az Óbudai Társaskörben (Kiskorona utca 7.) az Élet és Irodalom, valamint a Hócipő közös rendezésében.

Munkatársunkra 67. születésnapján pályatársai, Kovács Zoltán, Váncsa István, Farkasházy Tivadar, Selmeczi Tibor, Gálvölgyi János, Nádas György és mások emlékeznek.

A belépés díjmentes.

Tovább

A filozófia iránti érdeklődés

Márkus György és a „posztmetafizikai kor”

Nemrég megjelent vaskos könyvének egy markáns helyén Márkus György így fogalmaz: „Posztmetafizikai korban élünk, a metafizikának vége, talán már a metafizika utáni korban járunk. Lehet persze, hogy ez a viszonylag széles körű egyetértés abból fakad, hogy a megfogalmazás filozófiai belügyet érint, a filozofálás pedig manapság nem örvend túl nagy népszerűségnek.” (Kultúra, tudomány, társadalom, Atlantisz, 2017, 137.) Ha jól értem, a második mondat csak annyit mond, hogy ezt (mármint, hogy milyen korban élünk) szokás ráhagyni a filozófusokra. De a legfontosabb számunkra most az utolsó fél mondat, amely a filozófia iránti érdeklődés hanyatlását konstatálja. Az idézet nagy valószínűséggel 1989–90-ből származik; nagyjából ugyanebben az időben Hans-Georg Gadamer a nagy budapesti Heidegger-konferencia résztvevőit egészen más szellemben köszöntötte: „A téma, amely minket itt egybefűz – persze a filozófia. Nem értékelhetjük eléggé nagyra a filozófiai gondolatok mozgásának jelentőségét, e gondolatok aktualitását a mai világban, ahol a falak mindenfelől ledőlnek. Épp önök, akik itt Magyarországon legújabb kori történelmünk oly drámai óráit élték át, [...] tudják: a gondolkodás és a gondolati szabadság [...] mit is jelent az emberiség számára.” (Utak és tévutak, Atlantisz, 1991, 19.) Nem azt akarom kérdezni, hogy kinek volt igaza, hanem, hogy kinek lett igaza (jó huszonöt évvel később).

Az elhallgatás gyakorlata

Interjú Simo Muir finn kultúrtörténésszel

Jelenleg a Leedsi Egyetem munkatársa, ahol a Performing the Jewish Archive kutatócsoport tagja. A kutatás olyan előadó-művészeti alkotásokat tár fel és rekonstruál, amelyek a második világháború alatt vagy közvetlenül utána készültek, és az üldöztetésben élő zsidóság tapasztalatait örökítik meg. Dél-afrikai, cseh és finn dokumentumokat is feldolgoztak már. Muir korábban a Helsinki Egyetem munkatársa volt, és éveken át foglalkozott a finn zsidóság történetével, azzal, hogyan alakult sorsuk a második világháborúban.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2017