Tartalmas estét töltöttem a Szépírók Társaságának fesztiválján, egy olyan műsoron, amelyben az embernek csak ritkán lehet része: egy gazdag és színvonalas női programot láttam. Éppen ezért csodálkoztam az ÉS cikkén (Urfi Péter: A dialógus tere és/vagy örömünnep, 2008/44., okt. 31.): mintha nem is ugyanazokon az előadásokon vettünk volna részt.

A cikk szerzője például nem értette, hogy került a Babák és bakák programba Nemes Nagy Ágnes Madár című verse. Aki ott volt és hallotta, úgy érezhette, mintha maga is jelen lenne az erőszak jeleneteinél, amikor Forgács Zsuzsa Bruria megrázóan és hitelesen tolmácsolta Polcz Alaine Asszony a fronton című szövegét. Ezek után hangzott el Nemes Nagy Ágnes megzenésített verse Ferencz Karolina előadásában. Drámai szöveg és dallam - ez utóbbi Horváth Bálint fiatal zeneszerző alkotása. Talán nőnek kell lenni, hogy megértsük, miről szólt Polcz Alaine szövege után e dal?

A cikk írója kifogásolja, hogy miért szerepeltették Janis Joplint a Szerelmesvers esten (!). Szerintem azonban Joplin Cry című dala, a rockkorszak egyik emblematikus koncertjéről, tökéletes felvezető volt Fenyvesi Ottó rockversé­hez. Az újságírónak az is problémát okozott, hogy a rendező a technikai pultnál táncra perdült Screaming Jay Hawkins mulatságos feldolgozású Megbabonázlak című dalánál. Én kifejezett élvezettel néztem a rendező asszony felszabadult táncát.

Sokan voltunk ott az esten, és megnyugtatjuk az újságírót, hogy Forgács Zsuzsa közel sem mondott olyat, hogy a katonatörténetek (férfi) antológiája legitimizálja a női antológiákat. Csak azt, hogyha most már elkészült egy tudatos férfiantológia, akkor érdemes elgondolkozni, hogy a korábbi férfiantológiák talán mégsem képviselték annyira az egyetemességet, illetve teljességet az irodalomban, hiszen ezek hallgatólagosan tagadták, hogy hiányoznak belőlük a nők és ezáltal a női szempont. Szemben az újságíró állításaival, Kukorelly sajnos tökéletesen figyelmen kívül hagyta Forgács hozzá intézett kérdéseit, és válasz helyett inkább olyanokat mondott, hogy a nők csak meresztik a szemüket, és nem értenek a leshez, mintha zavarta volna, hogy a színpadon lévő másik négy nőnek is volt mondanivalója, és nekik is kellett juttatni egy kis időt a megszólalásra.

Nem tudom, mi lehet az oka az újságíró ellenséges érzelem-megnyilvánulásainak, de én sok más nővel egyetemben ritka és értékes tapasztalatokkal lettem gazdagabb ezen az eseten. Ahogy a nagyon szimpatikusan jelen levő Ferdinandy György és Nádas Péter is kifejezte, sokat és nem várt módokon tanultunk. Köszönöm Radics Viktóriának és Forgács Zsuzsának.