Fütty

Kétfélék vagyunk, egyfelől vannak a becsületes magyar emberek, másfelől pedig a fradisták – legalábbis ezt lehet kihámozni amaz értékes gondolatokból, melyeket a legfelsőbb személy az FTC-stadion felavatása alkalmából megosztott velünk. „A becsületes magyar emberek nevében köszönöm a fradistáknak, hogy a Fradi-szív mindig nemzeti, piros-fehér-zöld szív is volt” – mondta, noha mi, becsületes magyar emberek, sohase kértük őt, hogy a nevünkben nagy nyilvánosság előtt hajmeresztő zagyvaságokat beszéljen, sőt minden effélétől eltanácsoltuk volna, ha rajtunk múlik. De nem rajtunk múlt, hanem vagy rajta, vagy a fradistákon, bár az utóbbiakkal nekünk igazából semmi bajunk. Most például kifütyülték őt is, és a pótolhatatlan Kubatovot is, ami manapság szokatlan, viszont igen szívmelengető gesztus, és talán némi – roppant halovány – reménykedésre jogosít. 


Váncsa István
Publicisztika
Feuilleton
Roberto Bolaño

 

Minden ellenkező hiedelemmel szemben nem létezik olyasmi, hogy latin-amerikai irodalom, vagy ha igen, csak annyira, amennyire európai vagy afrikai. Hiába a közös nyelv, mely elválasztja őket (és amelynek alapján a spanyol irodalomhoz is tartozhatnának), a latin-amerikai szerzők a saját hazájuk irodalmának robotosai, a saját nemzeti hagyományukhoz viszonyulnak, azzal feleselnek, azt építgetik vagy rombolgatják tovább. Irodalmi referenciáikat ez a hazai tradíció meg a világirodalom jelenti. 

Dés Mihály
Próza
Interjú
„A dolgok nem elvágólag történnek meg”

„Az az összkép, amely Orbán beszédében kirajzolódik, nem írja le pontosan azt, ami most Magyarországon van, legfeljebb az általa kívánatosnak tartott irányt jelöli ki. Aminél a mai magyar realitás, bármennyire rossz is, még mindig lényegesen jobb” – mondja a CEU oktatója, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet munkatársa. Szerinte a beszéd nem Magyarország jelenéről, hanem egy lehetséges, a miniszterelnök által kívánatosnak tartott jövőről, Orbán szándékairól és ideáljairól mond el sokat, hiszen ami az általa példaképként állított országokban, Oroszországban, Kínában, Törökországban és Szingapúrban egyedül közös, az a korlátozott vagy egyáltalán nem létező demokrácia.

Rádai Eszter
Vers
Könyvkritika
Páratlan oldal