Lássuk, uramisten

Két olyan ország volt Európában, amely az uniós tagságnak csupán az előnyeit fogadta el, az egyik nem számított, a másik viszont annál inkább. Tavaly novemberben ez a másik, vagyis az Egyesült Királyság bejelentette, hogy még nem elég, többet akar, bizonyos dolgokat viszont nem akar egyáltalán. Fel is sorolta, micsodát. Nem akarja kifizetni az uniós munkavállalóknak járó szociális juttatások egy részét, nem akarja a tagállamok egyre szorosabb unióját, nem akar semmiféle szuperállamot, és egyáltalán nem akar eurót. Fönntartja magának viszont a jogot, hogy bármely rá vonatkozó döntésnek, ha érdekei úgy kívánják, ellene mondhasson.

Idén februárban valamennyi követelése teljesült, ami azt jelenti, hogy bár korábban is neki volt a klubban a legjobb sora, innentől kezdve még jobb dolga lett. Négy hónappal később pedig úgy döntött, hogy most akkor kilép.


Váncsa István
Feuilleton
Az elveszett cirkáló

Most, hogy megjelent a 2000 utolsó nyomtatott száma, sok olvasója érezheti úgy, hogy e búcsúszámmal a magyar folyóirat-kultúra rendszerváltás utáni aranykora is véget ért. Hiszen az 1989 táján, után alapított lapok közül már megszűnt a Hiány, a hetilap Magyar Napló, az Athenaeum, a Pompeji, az Átváltozások, a Nappali ház, a Holmi, a Lettre, a 2000 – csak a Café Bábel és a Kalligram él az akkoriban gründoltak közül. (S vajon a Buksz megjelenik-e még?) Noha e folyóiratok önmagukban is jelentős szellemi alkotások voltak, együttes teljesítményük tette az elmúlt negyedszázadot a folyóirat-kultúra fénykorává, amelynek persze nemcsak az új, hanem a jobb régi lapok is részesei voltak. Úgy tűnik, az akkor 27–30, illetve 40–45 éves (ma huszonöttel idősebb) generáció volt a két utolsó nagy lapalapító nemzedék a magyar kultúrában. Az utóbbi évtized és a ma fiataljai már a világhálón hozzák létre a maguk fórumait. Az új kommunikációs formák új lehetőségeket nyitnak meg; a régiek megszűnésével régebben még létező lehetőségek tűnnek el. Ki tudja, utóbb a nyereség vagy a veszteség tűnik-e majd nagyobbnak? 

Takáts József
Próza
Vers